2010. április 24-e óta nem írtam ide. Ez egy tény, melyet a rendszer rögzített és lelkiismeret-furdalást okozott bennem. Ezért (és nem csak ezért) most visszatértem és elmesélek egy történetet, mely rövid, de ismét bemutatja társadalmunk inkompetens és goromba tagjait. A poén az, hogy úgy látszik, nem tudjuk megunni a MÁV-ról szóló történeteket, hiszen ez is egy ilyen sztori.
Egy szépnek mondható péntek délután táskákkal megrakodva battyogtam ki Zugló állomásra. Az a vasútállomás már önmagában egy életreszóló EU-kompatibilis élmény. Aztán mikor a jegykiadók elé lépünk, már tudhatjuk, itt nem csak az állomás minősége kritikán aluli.
Jól bevett szokás nálam, hogy Ferihegyig a bérletemmel utazom, azt hiszem, ez nem szabálytalan, onnan pedig irány haza. Na most a zuglói vasútállomáson rendszeresen kérdőre vonnak, hogy miért veszem én így a jegyet? Ugyanis valamilyen 100 km-es határt emlegetnek, amiről egyébként fogalmam sincs, de ők biztosan nagyon jól tudják. Lényeg a lényeg, engem ezért még egyszer nem büntettek meg, sőt szóvá sem tették. A legutolsó alkalommal ezért röviden és nagyon kulturáltan elmagyaráztam a jegykiadó hölgynek, kinek arcáról sugárzott a jóindulat, hogy ne aggódjon ő amiatt, hogy engem megbüntetnek-e 8000 Ft-ra vagy sem, mert van érvényes bérletem és hasonlók. Na erre ő nagy nehezen kinyomtatta a jegyemet, és közölte hogy 1820 Ft-ot kér, szépen. Én meg mondtam (s közben azt gondoltam, hogy ha már itt kavarod a sz*rt, akkor legalább a jegyem árát határoznád meg jól, ugyanis Ferihegytől olcsóbb nekem, meg amúgy is tele van veletek a tököm...), hogy ez bizony 1680 Ft-ba kerül és ezelőtt ez mindig így volt, nézze csak meg. És annyiba került. Tényleg.
És nehogy azt higgye bárki is, hogy ezzel vége van a MÁV fikázásának. Minden undorító magatartásra felkapjuk a fejünket, és ha kell, ezt sokszor lejegyezzük. Bizony.
