Tisztelt Cím!
2010. május 14. én a Nyugati pályaudvarról 9:23 perckor induló, 612 es járatszámú intercityvel utaztam Nyíregyházára. Azaz csak utaztam volna, mert sajnálatos módon szerelvényünk Karcag előtt karambolozott egy teherautóval, amelynek következtében, csak 180 perc késéssel érkeztem meg az uticélomhoz. Ez azonban előfordul, ha felelőtlenül vezetnek, nem is ezért írok önöknek. Sokkal inkább azt dühített fel, hogy a baleset bekövetkezésétől kezdve, az utasok teljesen magukra voltak hagyva, a vonatkísérő személyzet egyszer sem tájékoztatott bennünket, hogy mi fog történni. Arról is csak a büfés kocsit tologató kislánytól szerezhettünk tudomást, hogy csak Karcagig húz el minket a sérült mozdony, onnantól nem tudni hogy utazunk tovább. Így esett az is, hogy nem lettünk a ho.sszú várakozási idő alatt arról sem tájékoztatva, hogy egy Záhonyig közlekedő mellénk érkező személyvonatra átszállhattunk volna, ez, csak azon szemfüles utastársaimnak sikerült, akiknek sikerült megfejteniük a magyarnak csak jóindulattal nevezhető dialektust, melyet az állomás hangosbemondója használt. Ezek után körübelül 80 percet várakoztunk egy mozdonyra, melyet végül a Kolozsvárra közlekedő IC-ről csatoltak le, noha a karcagi állomáson állt egy diesel mozdony. Kérdem én, miért nem lehetett azt a mozdonyt elénk tolni, ha ennek semmilyen műszaki akadálya nem volt, miért kellett két szerelvény utasait is várakoztatni? Továbbá, miért a nemzetközi IC szerelvény kalauza küzdött meg azzal, hogy megpróbálja elmagyarázni nekünk, hogy is fogunk végre továbbhaladni, ha a mi kalauzaink az utazás megkezdésekor, még lelkesen kezelték a jegyeinket? Ha féltek a népharagtól, azt is meg lehetett volna tenni, hogy csak a szerelvényen lévő hangszórók használatával közlik az utasokkal, hogy bizonytalan ideig várunk, mert az ember jobban elviseli ha tud róla. És kérem ne mondják, hogy nem működött a hangszóró, mert a vonatot később átvevő kalauz tudta használni- minden bizonnyal ő valamilyen speciális képzést kaphatott- ,mert bemondta a következő állomásokat, amelyet az eredeti jegykezelők nem tettek meg egyszer sem. Szeretném tudni, hogy mi az oka annak, hogy ennyire nagy ívben szartak az utasok fejére? Vagy az a mentalitás lesz mostantól az állandó, hogy az büfékocsit tologató leánykák eztán már jegyet is fognak kezelni, netán még a szerelvényt is vezetik majd? Mert több hivatástudat volt abban a lányban, mint a jegyvizsgálókban együtt véve. Arról már nem is beszélve, hogy a vonaton külföldiek is utaztak, akik szintén nem tudták mi történik, de mivel mi sem lettünk tájékoztatva, így esélyünk sem volt megnyugtatni őket. Azt hiszem, egész társaságuk mottója lehetne, amit a nemzetközi IC jegyvizsgálója kiabált, mikor végre meglátva őt megpróbáltunk megtudni valamit a sorsunkról: "Nekem ehhez a vonathoz semmi közöm" Úgy látszik aznap a MÁV-nál ahhoz a vonathoz senkinek semmi köze nem volt. Bár nekem sem lett volna hozzá "szerencsém". De amennyiben az utasok ilyen mértékű semmibevétele tovább folytatódik nem is lesz, és a vasúthoz való kötődéseim ellenére lelkes támogatója leszek a szárnyvonalak bezárásának, sőt javaslom az egész MÁV felszámolását, mert ez nem szolgáltatás, ez VICC, csak nevetni nincs kedve senkinek rajta.

A remélhetőleg még ebben a naptái évben megérkező reakciót szintén blogunkon olvashatják.