Talán még nem késő, félig-meddig utólag Boldog-Békés Karácsonyt Kívánni minndenkinek aki ide téved, és nem életünk virágos kertjének egyik léckerítése, mert arra remélem rádőlt a karácsonyfa, és csak tavasszal mászik ki alóla.

Most csak egy rövid szösszenet:

Jövök az alsó bejárat felé, egy nő- aki nyilvánvalóan nem az idei, és nem is a tavalyi elfogyasztott beigliktől formázza meg az elveszettnek hitt kontinenst- áll ajándékcsomagokkal a kezében az ajtó előtt. Én kinyitom az ajtót, még csak egy résnyire, mikor a nő formásnak aligha nevezhető tomporát, amúgy Dagóbert bácsi módjára már is az ajtón belülre helyezte, hátrahagyva a több tonna ajándékkal míg a kocsiban szenvedő férjecskéjét. Majd elkezd totyogni felfelé. Na de vazze, nem neki nyitottam ki az ajtót, ő is megtehette volna, itt lakik, és kulcsa is van csak kő paraszt, és csengetni is tud, mert láttam, hogy megvan mind a két keze. Na de a legédesebb a karácsonyi bosszú. Amúgy Nicky Laudaként elszáguldottam mellette, mikor megláttam, hogy mindkét lift lenn áll. Gyorsan beléptem az egyikbe tízes gomb megnyom, majd kiszáll. Nyanya közben már a lépcső felénél, majd másik lift, beszáll hatos gomb,és hohohó boldog karácsonyt! A mákos és a diós beigli után létrejött az ugyanúgy édes, bosszúval töltött bejgli. Mindenkinek ajánlom. :)