Életünk virágoskertjének fehér léckerítései

Most kezdhetném rengeteg panaszkodással vagy akár bocsánatkéréssel is ami a sok-sok kihagyást illeti, de le kell írnom, hogy a Humanic mint cipőárusító bolt: egy fos. Ha tönkremegy egy cipő (két hónap után!!) abból adódóan, hogy gyenge az anyaga, akkor azt a cipőt ki kell cserélni! De nem, ezek miért is cserélnék ki?! Elvégre garancia van rá. Az üzletben dolgozó főnökasszony megsúgja nekem, hogy a Deichmann-ban kicserélik a cipőket. Ki a tökömet érd... Hmm, igen? Akkor jó, merthogy a Humanicban soha a büdös életben nem fogok többet vásárolni, az is biztos. Hőbörögnék? Még szép, ebben a melegtőgy világban már a cipőket sem tudják normálisan megcsinálni, és a fogyasztónak még annyi joga sincs, hogy a pénzéért rendes árut kapjon. Ez az eset kb. öt hónapja történt velem, de ha rágondolok, mindig az jut az eszembe, hogy a megvásárolt cipőt a cipőfűzőjével hozzákötözöm egy csinos molotov-koktélhoz, meggyújtom és az üzletbe hajítom... nyomorult atkák.

Ha ez nekik vásárlóbarát üzletpolitika, akkor tényleg hagyok a fenébe minden komolyabb erőfeszítést, ami arra irányul, hogy a pénzemért én is minőségi munkát adjak ki a kezeim közül, már csak azért is, mert mindenki átb*szásra játszik.

Tegyetek nekem egy szívességet és közös erővel írtsuk ki az ilyen üzleteknek a jólétét! Ne vásároljatok a Humanicban. Én nem fogok.

Jó éjszakát!

Kedves Mindenki, akik ezt a blogot olvasgatjátok!

Bejelenteni valóm van: egy éves lett a Tyúkszar a Horizonton! Hipp-hippy, hurrá! Igaz, kissé elhanyagoltam/tuk az utóbbi néhány hónapban, de megvan bennünk a szándék, hogy bepótoljuk a lemaradást. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy ajándékozzátok meg a blogot egy-egy erre az alkalomra szánt kis videóval, bármivel, ami eszetekbe jut. Ez alá a poszt alá lehet kommentek formájában beszúrni a linkeket. A nagy örömre való tekintettel én is adok egy vidám dalt a mai világban már-már élőlénynek számító blogunknak. Boldog születésnapot TYaH! Rock Yeah!

Lelki problémákkal küszködő, határon túli, csonka családból származó, amerikai s egyben angolul kiválóan, de magyarul már kevésbé jól beszélő és végül, de első sorban intonációs problémákkal megáldott, ám mégis kisugárzástalan valamikkel ajándékozták meg a magyar közönséget a 2010-es évben az egyre színvonalasabb termékeket felvonultató kereskedelmi csatornák. Köszönjük.

Amikor az X-Faktort nézem (egy-két szereplőtől eltekintve), azon drukkolok, - s ezzel együtt feladom azt a szándékomat, hogy bármilyen módon élvezni tudjam az egyes produkciókat - hogy a könnyebb-nehezebb részeknél ne csússzon félre az adott hang. Ja, a Megasztár dettó. A Magyar Laikusok Szövetsége (MLSZ) is rendelkezik annyi hallással, hogy észreveszi, ha valami szar, így aztán fölösleges is lenne tovább hülyíteni a népet a zsűri szájába adott, fület gyönyörködtető nyáladzással, amit ők kritikának vagy véleménynek hívnak.

Egy szó: borzasztó. A feszített munkatempóban persze nem is lehet igazán minőségi dolgokat összehozni, de ez valószínűleg nem is volt és nem is lesz célja a producereknek, műsorkészítőknek. A másik, hogy tehetségkutatókról van szó, amiben amellett, hogy elő kell adni valamit, énekelni kell, de nem igazán akar ez menni. Bár be kell vallanom valamit: eddig jelentős részét kihagytam a performanszoknak, de talán ennek köszönhetem azt, hogy nem idegesítettem fel magam agyvérzésig. Én értem azt, hogy "előadóművészet" meg "egyéniség" a színpadon, de ezek az emberek nekem nem adtak semmi, de semmi pluszt (ismét egy-két kivételtől eltekintve). Amikor színpadra lép valamelyikőjük, és még ha oda is vonzza a tekintetem, abban a pillanatban összetörik a remény, mihelyt elkezd dalolászni. A szemem nem tudja élvezni a produkciót, ha a fülem közben haldoklik. (És fordítva.)

Szóval ha tudnának énekelni a versenyzők, már úgy értem olyan brutál jó módon, hogyha szólnának, mint az ágyú, azután el lehetne kezdeni felépíteni a showt, mert én ugyan nem tagadom annak fontosságát. Abban pedig biztos vagyok, hogy száz meg száz, a mostaniaknál jóval tehetségesebb embert tanácsoltak el. Ez a rész persze, mint tudjuk, már nem a tehetségről szól.

 Munkagépek tömkelege dolgozik jelenleg is az Ajkához közeli területeken, ahol folyamatosan takarítják el a vörösiszapot, melynek eltüntetése nem könnyű feladat. A nehézségek hatására Dr Bakonyi Zoltán - ahogyan nyilatkozta - bűntudattól vezérelve elhatározta, újra fellendíti a térséget.

A MAL Zrt. cégvezetője tartja magát korábbi állításához, miszerint a vörösiszap egészségre nem káros, s ezért állná egy vörösiszapos fürdőkomplexum felépítésének teljes költségét, melytől ő maga a térség turisztikai és morális felemelkedését várná.  "Céljaim közt szerepel, hogy a luxusfürdő jól fizető munkát adjon az itteni embereknek, s ezzel szeretném visszaszerezni bizalmukat, s a bocsánatukat kérni, hiszen tudom, hogy engem terhel a felelősség. Egyébként szabadidőmben sokszor alkalmazom az iszappakolásos relaxációt, ezért gondolom azt, hogy kifizetődő lenne ezzel a sok iszappal kezdeni valamit, ha már úgy sem tudjuk hova tenni, meg ha már így kiömlött. A gyárban nekem amúgy is azt mondták, hogy ez nem is éget." - fogalmazott Bakonyi kutyafuttában a TYaH-nak (Tyúkszar a Horizonton).

Az elemzők már foglalkoznak a tervvel, s egy neve elhallgatását kérő független szakértőt mi is megkérdeztünk az ötletről, aki csak annyit mondott, hogy Bakonyi úr teste a pokolban fog megrohadni elégni, vagy a vörösiszapos medencében, de ez biztos.

Ha minden jól megy, egy seggessel indítanak, úszódresszben

Bakonyi Zoltán egyébként úgy tervezi, hogy a felavató ceremónián a cég vezetősége fogja kipróbálni először a wellness központot, mintegy bizonyítva elkötelezettségét és bűntudatának tényét. Az eddig megkérdezett devecseri polgárok ennek fényében támogatják a nagyszabású beruházást, de tömeges visszaköltözésről még nem esett szó.

2010. április 24-e óta nem írtam ide. Ez egy tény, melyet a rendszer rögzített és lelkiismeret-furdalást okozott bennem. Ezért (és nem csak ezért) most visszatértem és elmesélek egy történetet, mely rövid, de ismét bemutatja társadalmunk inkompetens és goromba tagjait. A poén az, hogy úgy látszik, nem tudjuk megunni a MÁV-ról szóló történeteket, hiszen ez is egy ilyen sztori. 

Egy szépnek mondható péntek délután táskákkal megrakodva battyogtam ki Zugló állomásra. Az a vasútállomás már önmagában egy életreszóló EU-kompatibilis élmény. Aztán mikor a jegykiadók elé lépünk, már tudhatjuk, itt nem csak az állomás minősége kritikán aluli.

Jól bevett szokás nálam, hogy Ferihegyig a bérletemmel utazom, azt hiszem, ez nem szabálytalan, onnan pedig irány haza. Na most a zuglói vasútállomáson rendszeresen kérdőre vonnak, hogy miért veszem én így a jegyet? Ugyanis valamilyen 100 km-es határt emlegetnek, amiről egyébként fogalmam sincs, de ők biztosan nagyon jól tudják. Lényeg a lényeg, engem ezért még egyszer nem büntettek meg, sőt szóvá sem tették. A legutolsó alkalommal ezért röviden és nagyon kulturáltan elmagyaráztam a jegykiadó hölgynek, kinek arcáról sugárzott a jóindulat, hogy ne aggódjon ő amiatt, hogy engem megbüntetnek-e 8000 Ft-ra vagy sem, mert van érvényes bérletem és hasonlók. Na erre ő nagy nehezen kinyomtatta a jegyemet, és közölte hogy 1820 Ft-ot kér, szépen. Én meg mondtam (s közben azt gondoltam, hogy ha már itt kavarod a sz*rt, akkor legalább a jegyem árát határoznád meg jól, ugyanis Ferihegytől olcsóbb nekem, meg amúgy is tele van veletek a tököm...), hogy ez bizony 1680 Ft-ba kerül és ezelőtt ez mindig így volt, nézze csak meg. És annyiba került. Tényleg.

És nehogy azt higgye bárki is, hogy ezzel vége van a MÁV fikázásának. Minden undorító magatartásra felkapjuk a fejünket, és ha kell, ezt sokszor lejegyezzük. Bizony.

Az ígéretemhez híven, és a korrektség kedvéért az alábbiakban olvasható a vasúttársaság válasza az 1. poszttal kapcsolatban:

Tisztelt Utasunk!                                        

Rendkívül fontos számunkra, minden olyan megkeresés, bejelentés, amely utasainktól érkezik és azáltal a szolgáltatásunk minősége javulhat, ezért köszönettel vettük e-mailes észrevételét. Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatni szeretnénk, hogy az észrevételében jelzett 3346 sz. személyvonat – adott napra vonatkozó – menetrendszerinti közlekedését megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a vonat 2010. május 14-én a 612 sz. vonat Kisújszállás és Karcag között az útátjáróban ütközött egy személygépkocsival. A hatósági intézkedés befejezéséig valamint a mozdony vizsgálatának befejezéséig sajnos információt a tovább közlekedésről nem tudnak adni munkatársaink. Mindazonáltal észrevételét továbbítottuk a jegyvizsgálókat felügyelő szervezeti egység részére a további ügyintézés érdekében, hogy a jövőben ilyen eset ne forduljon elő. Természetesen utasaink részéről jogos elvárás a pontos utas tájékoztatás, ezért felhívták jegyvizsgálóink figyelmét az utas tájékoztatás fontosságára.

A miután a mozdony műszaki és biztonsági vizsgálata lezárult és a vonat tovább közlekedhetett Karcag állomásig 40 Km/h sebességgel munkatársunk tájékoztatta az utasokat a történtekről. A továbbhaladás érdekében Karcag állomáson mozdonycserét kellett végrehajtani. Bár illetékes munkatársaink – akár operatív intézkedések foganatosításával – mindent elkövetnek a menetrendszerinti közlekedés helyreállítása érdekében, az ehhez szükséges idő megbecsülése esetenként nehéz, vagy lehetetlen, és a közölt információk ismételt módosításait követelheti meg. A mozdonyok és személyzet fordulóit előre elkészítik továbbá a vonatok közlekedéséhez szükséges pályahasználati engedélyeket megkérik.. Operatív intézkedésekkel történik a gépek közlekedtetése.

Szíves elnézését kérjük Társaságunk nevében az utazása során átélt kellemetlenségek miatt.

Biztosítani szeretnénk arról, hogy Társaságunk elemi érdeke, hogy a MÁV-START-ot képviselő, nevében eljáró kollégák minden esetben utasaink elvárásainak messzemenőkig megfelelve lássák el munkájukat, utas barát szellemiséget képviselve. Munkatársaink ennek érdekében időszakos és rendkívüli oktatásokon és kommunikációs tréningeken vesznek részt, ahol elsajátítják a körültekintő, pontos és udvarias munkavégzés, valamint a szolgáltatói magatartás követelményeit. Nagyon sajnáljuk, amennyiben ettől eltérő viselkedést tapasztalt.

Köszönjük megkeresését, s bízunk abban, hogy a megélt nehézség ellenére a jövőben is megtiszteli Társaságunkat bizalmával, és akkor elégedett utasaink között üdvözölhetjük.

Tisztelt Cím!
Arról, már rég lemondtam, hogy a szolgáltatásuk színvonala elrugaszkodik a mocsár szintjéről, hiszen az általam igénybe vett Intercity járataik folyamatosan késnek 15 percet bőven meghaladóan Nyíregyháza-Budapest Zugló között időjárási helyzetre való tekintet nélkül (monszun, földcsuszamlás, szikrázó napsütés, 2 km/h orkán erejű szél stb) Arról is letettem, hogy üzletpolitikájuk megváltozzon és európai szintű legyen,- ha ugyan tudják hogy ezen kontinensen SZOLGÁLTATNAK- hogy mit értékelnek magukon kívül álló hibán, és mit nem. Arra viszont, hogy az Önök által is jogosnak ítélt helyjegy visszatérítési igényemet nem tudják teljesíteni Zugló állomáson, már a jó ízlés határain belül képtelen vagyok jelzőket találni. Persze, biztos azt gondolják, hogy az én feladatom lenne, minden héten 460 ft előkészítése, hogy így egy 1000 Ft-os formájában megkapjam a jogos 540 ft-mat, miképpen kedves pénztáros alkalmazottjuk, volt is szíves ezzel a kéretlen tanáccsal ellátni, 2010. május 24.-én, a 623 járatszámú IC-ről leszállva, Zuglóban. Úgy gondolom, hogy már azzal is túlteljesítettem egy átlagos vonattal utazótól elvárhatóakat, hogy az ezt megelőző két hétben volt nálam 460 Ft. Kérem nézzék el nekem, hogy szánalmas mértékben kisebb pénzforgalmat bonyolítok, mint Önök, a nagy és nyilvánvalóan az utasok által mindig jogtalan kritikával illetett MÁV. Legyenek szívesek bocsássák meg nekünk, hogy erőforrásukat figyelmen kívül hagyva, a szerelvényről leszállva galád módon mindannyian egyszerre, rögtön az utazás végeztével kértük vissza a pénzüket. Utastársaim nevében is írom mélységesen szégyellem magam. Nyilván azért is hálával tartozunk, hogy így 24 órán belül, immáron utazási szándék nélkül csodálhatjuk meg, valamelyik érintett vasútállomást, és oldódhatunk fel az esztétikai, és ergonómiai gyönyör szintézisében, miközben valamelyik pénztár előtt állunk sorba. Egyúttal belátva önnön hibánkat, általam kezdeményezve ezentúl minden IC járaton,még az induló állomáson a szerelvényen tartózkodók közül megválasztunk egy utas-disztribútort, aki a végállomások pénztáraihoz egyenletesen kiközvetíti a - talán mondani sem érdemes-, köpnivaló, semmirekellő alfaját az emberiségnek-az utasokat. Azokat pedig, akik ezután nem hoznak magukkal 460 Ft-ot, haladéktalanul likvidáljuk, a legsúlyosabb halmazati büntetési tételként pedig még ott felültetjük egy kör IC-re.
Bízva fél évet meghaladó időtartamú válaszukban, szolga lélekkel:

Tündérróka

Tisztelt Cím!
2010. május 14. én a Nyugati pályaudvarról 9:23 perckor induló, 612 es járatszámú intercityvel utaztam Nyíregyházára. Azaz csak utaztam volna, mert sajnálatos módon szerelvényünk Karcag előtt karambolozott egy teherautóval, amelynek következtében, csak 180 perc késéssel érkeztem meg az uticélomhoz. Ez azonban előfordul, ha felelőtlenül vezetnek, nem is ezért írok önöknek. Sokkal inkább azt dühített fel, hogy a baleset bekövetkezésétől kezdve, az utasok teljesen magukra voltak hagyva, a vonatkísérő személyzet egyszer sem tájékoztatott bennünket, hogy mi fog történni. Arról is csak a büfés kocsit tologató kislánytól szerezhettünk tudomást, hogy csak Karcagig húz el minket a sérült mozdony, onnantól nem tudni hogy utazunk tovább. Így esett az is, hogy nem lettünk a ho.sszú várakozási idő alatt arról sem tájékoztatva, hogy egy Záhonyig közlekedő mellénk érkező személyvonatra átszállhattunk volna, ez, csak azon szemfüles utastársaimnak sikerült, akiknek sikerült megfejteniük a magyarnak csak jóindulattal nevezhető dialektust, melyet az állomás hangosbemondója használt. Ezek után körübelül 80 percet várakoztunk egy mozdonyra, melyet végül a Kolozsvárra közlekedő IC-ről csatoltak le, noha a karcagi állomáson állt egy diesel mozdony. Kérdem én, miért nem lehetett azt a mozdonyt elénk tolni, ha ennek semmilyen műszaki akadálya nem volt, miért kellett két szerelvény utasait is várakoztatni? Továbbá, miért a nemzetközi IC szerelvény kalauza küzdött meg azzal, hogy megpróbálja elmagyarázni nekünk, hogy is fogunk végre továbbhaladni, ha a mi kalauzaink az utazás megkezdésekor, még lelkesen kezelték a jegyeinket? Ha féltek a népharagtól, azt is meg lehetett volna tenni, hogy csak a szerelvényen lévő hangszórók használatával közlik az utasokkal, hogy bizonytalan ideig várunk, mert az ember jobban elviseli ha tud róla. És kérem ne mondják, hogy nem működött a hangszóró, mert a vonatot később átvevő kalauz tudta használni- minden bizonnyal ő valamilyen speciális képzést kaphatott- ,mert bemondta a következő állomásokat, amelyet az eredeti jegykezelők nem tettek meg egyszer sem. Szeretném tudni, hogy mi az oka annak, hogy ennyire nagy ívben szartak az utasok fejére? Vagy az a mentalitás lesz mostantól az állandó, hogy az büfékocsit tologató leánykák eztán már jegyet is fognak kezelni, netán még a szerelvényt is vezetik majd? Mert több hivatástudat volt abban a lányban, mint a jegyvizsgálókban együtt véve. Arról már nem is beszélve, hogy a vonaton külföldiek is utaztak, akik szintén nem tudták mi történik, de mivel mi sem lettünk tájékoztatva, így esélyünk sem volt megnyugtatni őket. Azt hiszem, egész társaságuk mottója lehetne, amit a nemzetközi IC jegyvizsgálója kiabált, mikor végre meglátva őt megpróbáltunk megtudni valamit a sorsunkról: "Nekem ehhez a vonathoz semmi közöm" Úgy látszik aznap a MÁV-nál ahhoz a vonathoz senkinek semmi köze nem volt. Bár nekem sem lett volna hozzá "szerencsém". De amennyiben az utasok ilyen mértékű semmibevétele tovább folytatódik nem is lesz, és a vasúthoz való kötődéseim ellenére lelkes támogatója leszek a szárnyvonalak bezárásának, sőt javaslom az egész MÁV felszámolását, mert ez nem szolgáltatás, ez VICC, csak nevetni nincs kedve senkinek rajta.

A remélhetőleg még ebben a naptái évben megérkező reakciót szintén blogunkon olvashatják.

Szóval az úgy volt, hogy bunkók voltak. Mint mindenki, aki felkerül erre a blogra, ha név nélkül is. Tehát azt a történetet éneklem most meg, amikor itt a kis szeretett kollégiumunkban volt egy buli, és még véletlenül sem sikerült normális dídzsét iderendelniük. A zenéje is hulladék volt, persze a zenei ízlésem nem egyezhet mindenkiével. A mosógép frekvencia  vad folyama alatt izzottak a tüzesebbnél tüzesebb elsős kiscsajok, akik között sok kedvenc léckerítésünk is van ám (de van sok jófej is...komolyan). Miközben a lánykák rázták, a Dj és baráti köre alpáribbnál alpáribb beszólásokkal buzdította a táncolni vágyókat, s a hölgyeket megcélozva imponáló bókokat hajítottak a tánctérre. Olyan kedves volt számomra az a társaság, hogy kedvem lett volna őket megcsapkodni lánccal. Meg a pultot rájuk borítani. Miután nem volt szimpi a nyikhaj banda, elég hamar nyugovóra tértem. A buli nyughatatlanul folyt tovább és hajnali 5 fele már csak a keménymag maradt. Ekkor már csupán az összecuccolt lemezlovas és küldöttsége, valamint az addigra kialakult hárem között ment a színvonalas társalgás, amely során, nem kis hangerővel, minden lehetséges orális-ejakulációs akciót kitárgyaltak, és ezzel a stílussal, azt hiszem, lekörözték egy legalja csehó színvonalát is. Az ilyeneknek amúgy nem egyetemre, hanem Szibériába kéne járniuk, nem? :) 

Üdvözöl mindenkit: Sanyetta 

Vége van a vizsgaidőszaknak. Ezzel persze nem ígérhetem egyikőnk nevében sem, hogy naponta fogunk frissülni, de igyekszünk minél gyakrabban újabb csodálatos történeteteket az olvasók elé tárni. Nem tartozom ezzel a vallomással, de azért leírom, hogy ez a blog tulajdonképpen azért jött létre, hogy gyakoroljak az egyik webszerkesztéses kurzusomra...meg persze hogy néhanapján kiemeljük és a rivaldafénybe taszítsuk életünk virágoskertjének fehér léckerítéseit...

A most következő akciót sokáig forgattam magamban, mire elhatároztam, hogy ez egy idevaló sztori, s "papírra vetem". A gimi végefelé gyakran szervezett az osztály összejöveteleket egy modern tanyán. Így lett ezeknek a buliknak a neve: tanyabuli. Kb az első három alkalommal minden rendben zajlott, csak a szokásos kéj és alkohol uralta a bulikat. Ezután viszont egy olyan züllés következett, amit a három főszereplő (köztük jómagam) egy életre megőriz emlékei között. Azt gyorsan leszögezem, hogy az élmény nem pozitív. Tehát jött a sokadik tanyabuli, amikor is előkerültek ismét a szeszesitalok és jobbfajta pálinkák. Ezek el is fogytak szépen sorban és a kívánt hatást elérték, a buli jó volt, pörgött mindenki, és hát hajnal felé elfáradt az ember ugyebár, így nyugovóra tért. Én és még két barátom is így tettünk, naiv és gyanútlan módon. Amíg mi az igazak álmát aludtuk, addig három volt osztálytársunk nagyon kreatív és hiperaktív lett, gondolom az elfogyasztott pia is hozzájárult, de ettől függetlenül is bámulatos teljesítményt nyújtottak, azaz ebben az esetben inkább úgy fogalmaznék, hogy nem mentség számukra... Az ötletet nem tudom honnan vehették, de talán azzal kezdhették, hogy tehetetlen mivoltomban beleköptek a fülembe. Én persze felébredtem, de nem igazán volt érdemes többet tennem annál, hogy elküldöm őket a ...fenébe, és én naiv azt hittem, hogy ennyivel be is érik. Tévedtem. Miután látták, hogy én magamnál vagyok és nem lehet felhőtlenül szórakozni velem, átmentek a másik két áldozathoz, és hasonló dologba kezdtek, s miután látták, hogy az ő reakciójuk kevésbé heves, így kibontakozhattak a tettesek, ami abban nyilvánult meg, hogy csekély mértékben levizelték a srácokat. Igen. Levizelték. Ezután bizonyára unatkozni kezdtek, mert hamar felfedezték az én cipőmet, s mivel túl épnek bizonyult, ezért azokba is tettek vizeletmintát, és az egyik pár véletlenül beleesett a wc-be, amikor az egyik jóarc gyerek hányt...

Amikor reggel felébredtünk, amúgy sem voltunk túl frissek és kipihentek,de mikor szembesültünk a tényekkel, elképedtünk és nem igazán tudtuk felfogni sokáig, hogy az ember hogy képes ilyet tenni a saját kedves ismerősével. Hogy az egyik sértett személyt idézzem: "Egy kutyát nem vizelnék le, nemhogy egy embert." És milyen igaza van. A "tettesek" mentéségre legyen szólva, hogy még délelőtt megbánták amit tettek, dee... leszarjuk, mert már megtörtént, és ilyet amúgy sem csinálunk, a kutyafáját! :)

És így a végére idézek egyik kedvelt magyar filmemből, csak azért mert szeretem: "Kezit csókolom, az Isten b*ssza meg, beszélgetni szeretnénk!" (A nyomozó)

Talán még nem késő, félig-meddig utólag Boldog-Békés Karácsonyt Kívánni minndenkinek aki ide téved, és nem életünk virágos kertjének egyik léckerítése, mert arra remélem rádőlt a karácsonyfa, és csak tavasszal mászik ki alóla.

Most csak egy rövid szösszenet:

Jövök az alsó bejárat felé, egy nő- aki nyilvánvalóan nem az idei, és nem is a tavalyi elfogyasztott beigliktől formázza meg az elveszettnek hitt kontinenst- áll ajándékcsomagokkal a kezében az ajtó előtt. Én kinyitom az ajtót, még csak egy résnyire, mikor a nő formásnak aligha nevezhető tomporát, amúgy Dagóbert bácsi módjára már is az ajtón belülre helyezte, hátrahagyva a több tonna ajándékkal míg a kocsiban szenvedő férjecskéjét. Majd elkezd totyogni felfelé. Na de vazze, nem neki nyitottam ki az ajtót, ő is megtehette volna, itt lakik, és kulcsa is van csak kő paraszt, és csengetni is tud, mert láttam, hogy megvan mind a két keze. Na de a legédesebb a karácsonyi bosszú. Amúgy Nicky Laudaként elszáguldottam mellette, mikor megláttam, hogy mindkét lift lenn áll. Gyorsan beléptem az egyikbe tízes gomb megnyom, majd kiszáll. Nyanya közben már a lépcső felénél, majd másik lift, beszáll hatos gomb,és hohohó boldog karácsonyt! A mákos és a diós beigli után létrejött az ugyanúgy édes, bosszúval töltött bejgli. Mindenkinek ajánlom. :)

Valahol most is kefélnek,

Hangosak a sóhajok.

A fürdőszobába benézek

És pisilni próbálok.

De nem tudok én,

Nincs semmi remény.

Úgy, mint egy herpesz a szádon,

Néha-néha feldereng,

Hogy az, amit fent ti csináltok,

megakadályoz engem,

hogy vizeletem,

kiereszthessem.

Hogy fürdőszobában kell dugni,

azt senkinek nem hiszem el!

Hogyan ér e béna rémület?

Hisz összekötnek minket

Mindenféle festett vascsövek,

és hangokat vezetnek.

Hogyan csövelhetnék köztetek?

Feszélyez a helyzet.

És amikor már leléptetek.

Nem kell sosem...

Kedves ezt a blogot olvasó aktív szexuális élettel rendelkező felnőttek, és majdan nem csak az óvónéni szoknyája alá bekukucskáló, valamint Pistikét az óvoda mosdójában letolt gatyával is megszemlélő gyerekek, akikből buja felnőttek lesznek!

Kérlek Benneteket NE, ismétlem NE éljetek nemi életet a fürdőszobában, mert a csövek vezetik a hangot, pláne ha panelben laktok, és még akkor is megakadályozza ez a gyanútlan embereket a vizelésben ha nincs prosztata/vizelet ürítési problémájuk. Köszönöm!

Mindjárt itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Másnak is feltűnt már, vagy csak én vagyok ilyen destruktív, hogy ilyenkor az emberek végképp megkergülnek és türelmetlenné válnak. "Csodálatos" fővárosunkban legalábbis ez a tapasztalatom.

A BKV ZRT. amúgy is hírhedt különleges szolgáltatásairól, de a napokban, úgy néz ki, ez egy újabb lehetőséggel bővült. Ez tulajdonképpen egy interaktív játék, egy kis feszültségleveztés. Éppen ezért itt a vezető kezdte el az egész mókát, méghozzá beszólt az utasoknak, hogy igyekezzenek a felszállással, iparkodjanak, továbbá az sem volt mindegy, hogy melyik ajtón szálltak fel a tömegközlekedési eszközre. [A (74-es) trolira egy középkorú hölgy szállt fel egy értelmifogyatékos gyerekkel, nyilván minimális sebességgel, ez hozhatta ki a sofőrből az állatot...hmm.] A sofőr, feláldozván magát ezután (látszólag) eltűrte, hogy pocskondiázzák, majd mikor már majdnem lenyugodtak a kedélyek, egy, a fő sértett védelmére kelt hölgy becsukta a vezetőfülke ajtaját. Ezt követően a sofőr ingerülten, agresszívan, otromba nemnormális parazita módjára kinyitotta a fülkeajtót, kiszállt, majd a troli elhagyására intette a legnagyobb nőnemű "ellenforradalmárt" (aki szintén olyan középkorú lehetett), a következőképp: "Addig nem megyünk tovább, míg le nem száll!". Én majd' eldobtam az agyam. :) Természetesen mindenki elküldte a halálba és gondolatban átteleportálta a BKV alkalmazottját a Déli-sarkra egy szál kisgatyában... Miután látta a sofőrnek nem nevezhető állatka, hogy sok lúd legyőzte a bunkó disznót, idegesen visszaült a volán mögé, ahonnan jobb lett volna, ha nem áll fel, és vezet tovább, mert ha nem tévedek, ez a dolga. Én azt értem, hogy valakinek rossz napja van, csak lesz@rom. Mert ha én kelek fel bal lábbal, én sem üvöltök be a sofőrnek dugóban állva, hogy húzzon már bele, ugyan mit tököl. Tehát ez lenne a cég új szolgáltatása. Bár azt hiszem, tévedek, ez nem is új, létezik egy ideje, csak én most találkoztam vele így premier plán először. Egy életreszóló élmény volt, I (L) BKV. (Egyébként távol álljon tőlem a kollektív elítélés, hiszen mint mindannyian tudjuk, én nagyon toleráns vagyok.)

Íme egy újabb egyed életünk virágoskertjének fehér léckerítései közül. Ha legközelebb találkozik vele valaki és felismeri a fentebb olvasható jellemzők alapján (személyiségi jogokra hivatkozva többet nem árulhatok el, mivel toleráns és megértő vagyok), és neadjisten hasonló viselkedést produkál, könyörgöm, üssétek meg! Köszönöm. Az eredményt ide várom kommentek formájában. Addig is jó készülődést az ünnepekre.

Na halihó minden kedves olyan izlésficamosnak aki magától, és annak, aki abban a szerencsétlenségben részesül, hogy a mi direkte figyelemfelhívásunkra olvassa ezt a grafomán tyúkokat ellenpontozni kívánó blogot. Igen, mert sok tyúk, szoláriumozott G. I. Jane, úgy érzi, hogy az ő élete ám marha érdekes,amit ilyen-olyan terjedelmű posztokban kell megörökítenie pedig hát csak egy tyúkszarként tűnik fel a horizonton, és az érdektelenség platformjára plattyan azelőtt hogy bárkinek az érdeklődését felkeltené. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami ízlésrendőrnek képzelem magam személyiségzavaros mindennapjaim során, vagy hogy az én életem aztán filmre való ki kell hogy ábrándítsam. Csupán szeretek élcelődni magamon, de a legjobban másokon. Mert az egy dolog, ha észreveszed hogy szánalomraméltó vagy, de hát mekkora flash már észlelni hogy fajtársaid a törzsfejlődés még alacsonyabb pontján állnak és meg is rekedtek csak ezt ők még nem tudják. Mert a legjobbat röhögni másokon lehet ez köztudott.

Na álljon is itt egy rövid kis szösszenet a bevezető szófosás után.

A kedvenc embertípusaim egyike a mostani huszonéves korosztályban az átlagosnál alacsonyabb termetű, de ez kompenzálandó a testépítésre azért odafigyelő hím nemű egyedfajta. A minap egy ilyenbe botlottam, azt leszámítva, hogy ez a példány  bár méreten aluli- komolyan szerintem még az éhes kannibálok is visszadobnák vmi nagyon mély tengerbe nehogy véletlenül felszínre bukjon még egyszer- egyáltalán nincs kigyúrva. Na de nem lenne találékony az ember, ha fel nem fedezné, hogy ha már az izomtömegei nem gyarapodnak, akkor még mindig ott van az a mentő képessége, hogy annyi alkoholt meg tud inni hektoliterben ahány centiméter. Mert hiába no, azzal mégsem lehet csajozni, hogy : hello-szia diákbizottsági tag vagyok egy egyetemi koliban, és ha eljössz velem akkor esküszöm ha sámliról is de megbaszlak. Nos hősünk ezt az alkohol teherbíróképességét igyekezett megcsillogtatni két reménybeli háremtagjának, titkon tán azt is remélve hogy a torokfertőtlenítő estét egyikük mellbimbójából való szürcsölgetéssel zárhatja le. Ám hiába menő státuszú valaki, aludnia neki is kell, és hát ilyen lövöldözős vészjósló időkben, már nem lehet csak úgy bemenni még az egyetemi koleszokba sem. Hogy a szobájába jusson valaki két megoldhatatlan feladatot kell abszolválnia :

1: elkérnie a portástól a kulcsot

2. bemenni az elektromos beléptető rendszeren.

Ki gondoolná, hogy előbbi a porba alázást, utóbbi pedig alacsony költségvetésű születésszabályozást rejt magába. Itt hívnám fel azon férfi kollégák figyelmét, hogy akik már sokkalják a fogamzásgátlás óvszeres, illetve tablettás módszerének rájuk eső költségeit fokozott figyelemmel olvassák a most következő sorokat. Ám azt megjegyezném, hogy ez bár hatékony, de nem fájdalommentes módszer.

Rajongásig imádott egyénünk az első pontot összerendezetlen mozgással még abszolválta,- Egy mi van F. gömbölyű a cipő talpa beszólás kíséretében. Titkon a tényleges szobája mellett lakók hálásak lehetnek a szolgálatban lévő elvtársnak, ugyanis a szomszéd kulcsot akarta elkérni. Ám a 2. pont már meghaladta a képességeit, és egy szabdon választott gyakorlatot mutatott be az elektromos belétető rendszer rúdjain. A kellékek: Magyar Zoltántól lólengésből lenyúlt magyar vándor gyakorlata, két darab humán eredetű mogyoró, sok felnőtt tartalmat sugárzó csatorna előtt eltöltött óra, különös tekintettel a go-go girlökre, és Csajkovszkij diótörőjének egy meglehetősen új értelmezése. Aki nem érti mi történt az olvassa el még kétszer, és ha ezek után sem világos, csak Sanyettát olvassa, mert az én bejegyzéseimet nem fogja befogadhatónak értékelni.

Mindazt a humánumot amit keltett bennem összefoglalta a szolgálatban lévő portás: F belegabalyodott mint majom a házi cérnába?

Ez itt egy próbabejegyzés... Annyit elöljáróban, hogy van itt két, nagyjából egymásra hangolódott ember. Az egyik toleráns. A másik nem. Az egyik is kezd nem az lenni. És hát gyakran fogalmazódik meg bennük ez az érzés: