Szóval az úgy volt, hogy bunkók voltak. Mint mindenki, aki felkerül erre a blogra, ha név nélkül is. Tehát azt a történetet éneklem most meg, amikor itt a kis szeretett kollégiumunkban volt egy buli, és még véletlenül sem sikerült normális dídzsét iderendelniük. A zenéje is hulladék volt, persze a zenei ízlésem nem egyezhet mindenkiével. A mosógép frekvencia  vad folyama alatt izzottak a tüzesebbnél tüzesebb elsős kiscsajok, akik között sok kedvenc léckerítésünk is van ám (de van sok jófej is...komolyan). Miközben a lánykák rázták, a Dj és baráti köre alpáribbnál alpáribb beszólásokkal buzdította a táncolni vágyókat, s a hölgyeket megcélozva imponáló bókokat hajítottak a tánctérre. Olyan kedves volt számomra az a társaság, hogy kedvem lett volna őket megcsapkodni lánccal. Meg a pultot rájuk borítani. Miután nem volt szimpi a nyikhaj banda, elég hamar nyugovóra tértem. A buli nyughatatlanul folyt tovább és hajnali 5 fele már csak a keménymag maradt. Ekkor már csupán az összecuccolt lemezlovas és küldöttsége, valamint az addigra kialakult hárem között ment a színvonalas társalgás, amely során, nem kis hangerővel, minden lehetséges orális-ejakulációs akciót kitárgyaltak, és ezzel a stílussal, azt hiszem, lekörözték egy legalja csehó színvonalát is. Az ilyeneknek amúgy nem egyetemre, hanem Szibériába kéne járniuk, nem? :) 

Üdvözöl mindenkit: Sanyetta